Köziglap.hu  
Toggle Content .:: Kezdőlap :: Közösségi fórumok :: Regisztráció ::.
Toggle Content User Info

Üdvözlet Anonymous

(Regisztráció)

Csatlakozás:
Legutóbbi: Ágica74
Új, ma: 0
Új, tegnap: 0
Összes: 4533

Látogató online:
Tag: 0
Látogató: 22
Összes: 22
Ki hol van?:
 Látogató:
01: Fórum
02: Saját beállítások
03: Hírek
04: Saját beállítások
05: Saját beállítások
06: Fórum
07: Hírek
08: Fórum
09: Content
10: Content
11: Hírek
12: Hírek
13: Hírek
14: Saját beállítások
15: Fórum
16: Fórum
17: Saját beállítások
18: Saját beállítások
19: Kezdőlap
20: Hírek
21: Saját beállítások
22: Hírek

Bejelentkezett admin:

Nincs jelenleg adminisztrátor!

Toggle Content Modulok

Tartalom › Nők hátrányos helyzetben
Nők hátrányos helyzetben
Alig csökken a nők hátrányos helyzete a munkaerőpiacon
Antidiszkriminációs törvény ide vagy oda, Magyarországon köztudott és elviselt dolog a nők hátrányos helyzete a munkahelyen és a munkakeresés során egyaránt. A munkaerő túlkínálatával azonban a munkavállalók kiszolgáltatottsága egyre csak nő.

Dr. Herczog Tímea frissen végzett jogász, pályatársaihoz hasonlóan ő is végigjárta a munkakeresés egyebek mellett diszkriminációval is kikövezett útját:
"Diploma után számos ügyvédi irodához adtam be a jelentkezésemet. Az interjúk során mindig az első kérdések között volt, hogy tervezek-e, és ha igen, mikorra gyermeket. Az egyik helyen el is magyarázták: amennyiben komolyan gondolom az ügyvédi karrieremet, le kell mondanom a családi életről, vagy legalábbis másnak kell majd felnevelnie a gyerekeimet."
Herczog Tímea szerint azonban nem azzal van a baj, hogy ez a kérdés felmerül, hanem az, hogy férfi pályatársainak soha nem kell rá válaszolnia.
"Arra senki nem gondol, hogy az ő gyerekvállalásuk is megnehezítheti a munkájukat."

Lévai Katalin volt esélyegyenlőségi miniszter szerint nagyon is létező jelenség a nők hátrányos megkülönböztetése, főleg a munkaerőpiacon.

"Ez persze mindig rejtett, a munkaadók tisztában vannak vele, hogy nem mondhatják ki. Egyszerűen csak megkerülik. Borzasztóan patriarchális társadalomban élünk és egyelőre minden ezen alapszik."

Ma Magyarországon a nők foglalkoztatási aránya 44, míg a férfiaké 57 százalék. Ez a szám nem nagyon különbözik az uniós átlagtól, ám a foglalkoztatottsági mutatók folyamatos csökkenő tendenciát mutatnak a rendszerváltás óta. A nők pedig elsősorban a gyermekgondozás miatt nehezebben térnek vissza az egyre szűkülő munkaerőpiacra.

Lévai szerint a munkaadók egyelőre még mindig csak saját érdekeiket tartják szem előtt és bár észlelhető kisebb pozitív elmozdulás, a vezetők 70-80 százaléka még mindig férfi.

A nőknek továbbá szembesülniük kell a nemek között megnyilvánuló bérkülönbséggel, melynek aránya nálunk 10 és 30 százalék között mozog. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2002-ben a férfiak bruttó átlagkeresete 131 ezer forint volt, amíg a nőké 111 ezer. Szakértők szerint azonban az eltérés arányaiban kisebb ennél, a munkaerőpiac ugyanis megosztott és a hagyományosan női ágakra, így ruhaiparra, a kereskedelemre, az egészségügy bizonyos területeire és a közoktatás egyes szintjeire jellemző az alacsonyabb kereset. Ráadásul a férfiak gyakrabban vállalnak több pénzzel járó túlórát, nehéz fizikai munkát. A tényleges bérkülönbség az egyenlő egységnyi munkát alapul véve valójában 10-15 százalék körül mozog.

Az akkoriban a Szociális és Családügyi Minisztérium által e célból indított zöld szám hívásain végzett 2002-es felmérés számos konkrét esetre is rávilágít:

A hölgy közalkalmazottként dolgozott, munkaterületén több, azonos beosztású férfi mellett egyedüli nőként. Munkakörét ellátva nemcsak azt tapasztalta, hogy munkája átlagosan húsz-harminc százalékkal meghaladja férfikollégáinak munkáját, hanem azt is, hogy fizetése alacsonyabb a legkevesebbet kereső férfi munkatársáénál is. Felpanaszolt sérelmére azt a választ kapta vállalatától, hogy észrevétele részben igaz, de a fizetésbeli eltéréseket a munkatársak felsőfokú végzettsége indokolja. A hölgy azonban nem nyugodott bele a válaszba és kiderítette, hogy nincs minden férfi dolgozónak felsőfokú végzettsége, többeknek - hozzá hasonlóan - csak középfokú végzettsége van. Erre az észrevételre a munkáltató az eltérő mértékű szolgálati idővel felelt. A hölgy azonban kiderítette, hogy az egyik férfikolléga végzettsége az övével azonos, munkában eltöltött ideje pedig rövidebb, fizetése mégis magasabb, munkája kevesebb. A munkáltató végül elismerte, hogy az egyéni munkaszerződésekből adódóan lehet ugyan különbség, diszkriminációról azonban nincs szó, és e kijelentésével egyidejűleg magas jutalomban részesítette a panaszos dolgozót. Az asszony hamarosan azt is észlelte, hogy munkája ugyan nem lett kevesebb, de fizetése rendeződött.

A hátrányos megkülönböztetéssel a nők azonban leggyakrabban szülés után szembesülnek. Munkaügyi szakértők szerint ennek elsődleges oka, hogy az itthoni gyermekgondozási rendszer túlságosan nagyvonalú - persze nem anyagi szempontból. Így a legtöbben kihasználják a törvény adta lehetőségeket, és akár évekig távol maradnak a munkaerőpiactól.

Multinacionális cégnél dolgozott az a harmincas éveinek végén járó mérnök-közgazdász nő, akire munkáltatója két-hároméves külföldi projekt lebonyolításánál számított, amikor kiderült, hogy gyermeket vár. Ennek következtében nemcsak a megígért, konkrét feladattól esett el, de azzal is szembesülnie kellet, hogy munkahelyét folyamatosan "kiszervezték" alóla. Ez a megoldás is tipikusnak tekinthető: a munkakört a lehető legtágabban meghatározó munkaszerződés, amelybe a munkáltató tetszés szerint bármit belefoglalhat vagy onnan kivehet.

Felmérések szerint azonban a gyesen lévők egyharmada szeretne visszatérni előző munkahelyére. A jogszabály szerint azonban a vállalat visszavételi kötelezettség csak 31 napra szól és munkáltatók az egy hónap elteltével akár indok nélkül is felmondhatnak a kismamáknak - ahogy ez gyakran meg is történik.

Bíróság elé ritkán kerül bármilyen diszkriminációs ügy: az emberek kiszolgáltatottnak érzik magukat. Félnek az esetleges elbocsátástól, ráadásul ha híre megy, hogy beperelték alkalmazójukat, nem sok esélyük marad a munkaerőpiacon.

"Erősebben érzékelem ezt a problémát amióta kint dolgozom: itt (Brüsszelben - a szerk.) egyszerűen fel sem merülhet ez a probléma. Persze diszkrimináció, itt is, ahogy mindenhol van, de egy bizonyos szint felett elképzelhetetlen." mondta Lévai, aki szerint ez főleg annak is köszönhető, hogy az európai parlamenti képviselők 30 százaléka nő: "Ez már egy olyan tömeg, ami hallatni tudja a hangját." Magyarország ebből a szempontból még messze nem EU kompatibilis - a parlamenti képviselők mindössze 9 százaléka tartozik a szebbik nemhez.

Lévai azonban bízik az Esélyegyenlőségi Programban, melynek értelmében az 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató költségvetési intézményeknek saját esélyegyenlőségi programot kellett kidolgozniuk legkésőbb 2005. január elsejéig.

"Ez a program mindenképpen jó, mert mérhetővé teszi nemcsak a foglalkoztatottak arányait, hanem a képzésre küldöttek, előléptettek összetételét is. A munkaadót is rákényszeríti egy olyan gondolkodásra, amit idővel akár megváltoztathatja a nőkről alkotott szemléletét."

Ez a program Lévai szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország elérje azt a kulturális váltást, mely során a vállalati és a társadalmi gondolkodásból egyaránt eltűnik a diszkrimináció.
"A törvények ezen azonban csak egy kicsit tudnak segíteni -mindössze megadják a kezdő lökést."


Gádor Krisztina

Menedzsment Fórum

Kapcsolódó anyagok:
Még mindig nagy a különbség a női és férfi fizetések között
563 millió euró támogatást kapunk humánerőforrás-fejlesztési programokhoz




websas.hu

Interactive software released under GNU GPL, Code Credits, Privacy Policy
PR Csoport: Hírek | Kameravilág - biztonság | Shaggy szőnyegek | varrogep88.hu | Honlap elemző teszt | Szobalevegő | Vajaiajtó | Webdesign nyíregyháza