Köziglap.hu  
Toggle Content .:: Kezdőlap :: Közösségi fórumok :: Regisztráció ::.
Toggle Content User Info

Üdvözlet Anonymous

(Regisztráció)

Csatlakozás:
Legutóbbi: Ágica74
Új, ma: 0
Új, tegnap: 0
Összes: 4533

Látogató online:
Tag: 0
Látogató: 21
Összes: 21
Ki hol van?:
 Látogató:
01: Saját beállítások
02: Hírek
03: Saját beállítások
04: Saját beállítások
05: Fórum
06: Fórum
07: Content
08: Content
09: Hírek
10: Hírek
11: Hírek
12: Saját beállítások
13: Hírek
14: Hírek
15: Fórum
16: Hírek
17: Saját beállítások
18: Kezdőlap
19: Content
20: Saját beállítások
21: Hírek

Bejelentkezett admin:

Nincs jelenleg adminisztrátor!

Toggle Content Modulok

Tartalom › EU a nők és férfiak esélyegyenlőségéért
EU a nők és férfiak esélyegyenlőségéért
Mit tesz az EU a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségért? - I.
oldal: 1/7

Különbséget kell tenni az egyenlő bánásmód biztosítása és az esélyegyenlőség
politikája között. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítása a
nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalmát
jelenti.
Az egyenlő bánásmóddal szemben az esélyegyenlőségi politika azt
kívánja meg a tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket a nők tényleges
egyenjogúsítása érdekében az élet legkülönbözőbb területein - oktatás,
egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb.
Az EU politikája nem
kizárólag a nőkkel szembeni megkülönböztetést, hanem a nemek közötti
diszkriminációt tiltja. Így az uniós férfi polgárok ugyanúgy élhetnek ezekkel a
jogokkal, mint a nők. Bár a gyakorlatban a férfiakat sokkal kevesebb hátrányos
megkülönböztetés éri, mint a nőket.
Sajnos, az Európai Unió és a tagállamok
erőfeszítései ellenére a nemek közötti esélyegyenlőség még ma sem mindig valóság
a tagállamokban. A legtöbb tagállamban még mindig jelentősek a bérkülönbségek,
elvétve találni csak nő minisztert vagy magas szintű gazdasági vezetőt,
mindennaposak a diszkriminatív álláshirdetések. A legfőbb versenytárshoz, az
Egyesült Államokhoz képest ezen a téren is lemaradt az EU, sok még a
teendő.
Persze jelentős különbség van az egyes tagállamok között, hiszen a
skandináv országokban vagy Hollandiában sokkal előrébb tartanak ezen a téren,
mint a mediterrán régió országaiban - Spanyolországban, Görögországban vagy
Olaszországban.

Az utóbbi évtizedekben jelentős jogalkotási és intézményi
feladatokat vállalt fel az Unió annak érdekében, hogy tagállamaiban és az
európai intézményekben ténylegesen érvényesüljön az egyenlő bánásmód és az
esélyegyenlőség közösségi elve.
A hetvenes évektől kapott egyre nagyobb
szerepet az egyenlő bánásmód biztosítása a Közösség jogalkotásában.
Ekkor
sikerült túllépni azon az elavult koncepción, amely a Közösség politikáját a
bérkülönbségekre szűkítette le. Ennek megfelelően lépésről lépésre dolgozták ki
az egyenlő bánásmód tágabb koncepcióját, illetve az azt tükröző irányelveket.
Így mára a Római Szerződés 141. cikke és nyolc irányelv alkotja az egyenlő
bánásmódra vonatkozó kötelező érvényű közösségi jogot.

Nézzük meg kicsit
részletesebben az uniós polgárok jogait!


Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve

Bármelyik tagállamban is dolgozzon a közösségi polgár munkavállaló, nemétől függetlenül egyenlő értékű munkájáért az egyenlő bérhez van joga.
Az integráció alapítóinak már 1957-től folyamatos gazdasági célja volt, hogy ne szenvedjenek a versenyben hátrányt azok a tagországok, amelyekben már akkor mindennapos gyakorlat volt a nemek közötti esélyegyenlőség, azon tagállamokkal szemben, ahol az csak az alkotmány szövegében létezett. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gyakorlati érvényesítése megdrágíthatja a női munkaerő alkalmazását. Ezért a fejlettebb tagállamok attól tartottak, hogy a tőkebefektetések azokba a tagországokba áramlanak majd hosszabb távon, ahol a gyakorlatban semmibe veszik az egyenlő bánásmód alkotmányban mindenhol egyformán garantált jogát, és ezért itt jóval olcsóbb a női munkaerő. Ez ellen pedig csak úgy lehet védekezni, ha minden tagállamot azonos szint elérésére köteleznek.
Az elmúlt négy évtized jogalkotása, közvélemény-formáló munkája ellenére még mindig komoly különbség van az egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak között. Amint az alábbi táblázat adataiból kitűnik, a bérkülönbség az EU tagállamaiban ágazatonként és országonként erősen változó. Ez a bérkülönbség a tagállamokban átlagosan 20 százalék körül mozog, de egyes tagországokban eléri a 30 százalékot is.

Egyenlő munkáért egyenlő bért Magyarországon is
A magyar jog kifejezett rendelkezéssel és közvetett módon is tiltja az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megsértését. Az Alkotmány 70./B. § (2) bekezdése szerint: "az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga". A Munka Törvénykönyvének (Mt.) 5. §-a is rögzíti a diszkrimináció általános tilalmát.
A hatályos magyar jog tehát garantálja a nemek közötti egyenlőség megvalósulását, és egyenlő bánásmódra kötelezi a munkaadókat. Nem foglalkozik viszont külön a bér kérdésével, különösképpen nem olyan hangsúlyosan, mint azt a közösségi jog teszi. A köztisztviselői és közalkalmazotti körre vonatkozóan olyan illetmény-, illetve előmeneteli rendszer működik, amely elvileg kizárja a férfiak és nők eltérő bérezését. A szabad béralkuval rendelkező piaci szférában a munkabért a felek szabadon állapítják meg, ám rájuk is vonatkoznak a fenti tilalmak. Mindezek ellenére a közszférában is hasonló mértékű - 15 százalék körüli - bérkülönbség érvényesül, mint a piaci szférában.
(...)

Egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon

A tagállamok kötelesek tiltani a nemek közötti megkülönböztetést a munkavállalással összefüggő valamennyi kérdésben.

Jog az egyenlő előmenetelhez, képzéshez és munkafeltételekhez

A munkáltató köteles ugyanolyan elvek alapján léptetni elő különböző nemű munkatársait, és nem tehet különbséget férfiak és nők között akkor sem, amikor a képzéshez való hozzájutásról kell dönteni. Emellett ugyanazokat a munkafeltételeket kell biztosítani a nőknek, mint a férfiaknak. Ez érintheti a rugalmas munkaidőt, az elbocsátás feltételeit vagy éppenséggel az öltözködési szabályokat is.
Természetesen nem minden megkülönböztetés számít közösségi jogba ütközőnek.
A munka természetéből eredő különbségtétel indokolt lehet. Így nem diszkrimináció, ha a cirkuszba erőművésznek férfit, a női ruhákat bemutató modellnek pedig nőt keresnek és vesznek fel.

A pozitív diszkrimináció lehetősége

Az EU lehetővé teszi a nemek szerinti eltérő bánásmód alábbi formáit, ha annak célja kizárólag az, hogy kiküszöbölje a múltban elszenvedett hátrányos megkülönböztetés hatásait.
A pozitív diszkrimináció csak egy lehetőség, amire az EU nem kötelezi a tagállamokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tagállamok azonban egyre gyakrabban élnek a pozitív diszkrimináció eszközével, mert a diszkrimináció puszta tilalmánál többre van szükség az előítéletek leküzdéséhez. A pozitív diszkriminációt leggyakrabban a munkaerőpiaci érvényesülés és a közéletben való részvétel segítésére alkalmazzák.

Egyenlő bánásmód a magyar munkaerőpiacon

A nemek közötti hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát az Alkotmány 66. § (1) bekezdése rögzíti: a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Az Mt. korábban hivatkozott 5. § (1) bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatosan, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a nemre tekintettel.

A terhes, gyermekágyas vagy szoptató anyák jogai

A nőket nem érheti hátrány a terhesség és az azt közvetlenül követő időszak alatt a gyermekvállalás miatt.






Következõ oldal (2/7) Következõ oldal

websas.hu

Interactive software released under GNU GPL, Code Credits, Privacy Policy
PR Csoport: Hírek | Kameravilág - biztonság | Shaggy szőnyegek | varrogep88.hu | Honlap elemző teszt | Szobalevegő | Vajaiajtó | Webdesign nyíregyháza