Legyen Jobb a gyerekeknek!
Május 11, péntek, 21:21:21

Írta: mgiz

Közös jövőnkről Ferge Zsuzsa nyilatkozik a 168 órának. Ezt teszem közzé.

Valamit valóban tenni kell, ma! A "vészhelyzetet" lehet nem látja mindenki tisztán, ám fenyeget.


Ferge Zsuzsa a közös jövőről

Vészhelyzet

szerző: Sztankay Ádám forrás: 168ra

Az Országgyűlés május elején szavaz a Legyen jobb a gyerekeknek! elnevezésű nemzeti stratégiai programról, amely a gyermekszegénység leküzdését célozza. A voksolás elővitái során váltak szélesebb körben is ismertté az UNICEF felmérésének számai. Kiderül belőlük: Magyarországon 620 ezer 18 évnél fiatalabb él a szegénységi küszöb alatt (a korosztály 30 százaléka). 15 százaléknak a családjában egyik szülőnek sincs munkája. Ugyanakkor stratégiát előkészítő program kidolgozója maga is úgy véli: a tervek megvalósítására még az Országgyűlés egyhangú jóváhagyása sem jelent garanciát.

Az UNICEF adatai civil szemmel is riasztóak. Vészhelyzet van?

Magyarország – az utolsó évtized összesített adatai alapján – sok esetben az utolsó vagy az utolsó előtti helyen szerepel a huszonegy fejlett európai ország közt. Három tény különösen ijesztő. Utolsók között vagyunk a szülők foglalkoztatottságát, illetve a kis súlyú újszülöttek számát és a csecsemőhalandóság adatait tekintve. A két utóbbi „mutató” egyértelműen kapcsolódik egymáshoz, és az egész összefügg a szegénységgel. Jelenleg 2,8 millió ember él a statisztikai hivatal által meghatározott létminimum alatt. Ez statisztikailag 28 százalék. Ám ez a szám a gyerekes családokban már 40, háromgyerekeseknél 60, a négy- és többgyerekesek közt pedig 80 százalék. Ha mindehhez hozzávesszük az oktatási rendszer problémáit, akkor azt látjuk: a szegénységben élő gyerekek 25-30 százalékának nincs esélye olyan képzésre, amely felnőttkorára egyenlő esélyeket adhatna számukra.

Kidolgozója volt a Legyen jobb a gyerekeknek! nemzeti stratégia háttérprogramjának. Ha a tervből valóság lesz, mit kellene első lépésben tenni?

A három- és többgyerekesek családi pótlékát emelni. Aztán megoldani a kisebb és nagyobb gyermekek rendszeres és jobb óvodai, iskolai étkezését a 28-30 legrosszabb helyzetű kistérségben. Viszonylag gyorsan el kellene kezdeni a „Biztos kezdet” elnevezésű program szélesebb körű bevezetését. A tudomány ugyanis rájött: nem három-öt éves korban, hanem már a születéstől el kell kezdeni a gyermekek fejlesztését. Sőt már a várandós anyák táplálkozása is idetartozik. A program eredetijét Angliában kezdték működtetni, ahol egyébként sokkal rosszabb az óvodai helyzet. Olyan gyerekházakat hoztak létre, amelyekben szakemberek mérik fel az ott megforduló gyerekek állapotát. Nincs kötelező megjelenés, rugalmasan alkalmazkodnak a szülők igényeihez, idejéhez. Afféle anya- és gyermektanító intézményről van szó. Jelzik, ha a gyerek valamilyen téren lemarad, és segítenek a korrekcióban. Angliában sikeres a program, nagy a civil támogatottsága. Néhány éve kísérletképpen Magyarországon is nyílt pár ilyen ház – az óvoda előtti fejlesztéshez. Ha a polgármester helyet ad, ha a lakosság támogatja az elképzelést, s mindenekelőtt beviszik oda a rosszabb helyzetű vagy akár a normál körülmények között élő gyermekeket, akkor nálunk is komoly eredményeket lehetne elérni.

A Legyen jobb a gyerekeknek! program kapcsán többször elmondta: alapkérdés, miként reagál a tervekre a társadalom. Ugyanakkor rendre arról hallani, hogy már a roma, nem roma vegyes osztályok „rendeleti” létrehozása ellen is sokan tiltakoznak.

Meggyőződésem: parancsszóval semmit nem lehet megoldani. Ha egy osztályban a gyerekek 60 százaléka nagyon rossz környezetből jön, akkor a másik 40 sem tud igazán jól tanulni. Felmérések szerint egyharmad rossz helyzetű és kétharmad normál helyzetű gyerek – feltéve, hogy nem túl nagy létszámú az osztály – még jól tanítható együtt. Ha több a hátrányos helyzetű gyerek, akkor szinte érthető a szülők tiltakozása. Az ideális megoldásokhoz többféle feltételrendszert kellene megteremteni. Magyarországon például a „gettósodás” is olyan fokú, hogy néhány faluban már nem lehet vegyes iskolát csinálni, mert ott csak cigányok élnek. Ilyen esetben kérdés: a helyi iskola színvonalát kell-e fejleszteni, vagy inkább a tanulókat utaztatni, hogy „szivárványszínű” iskolákba járjanak. Mindennek van létjogosultsága, attól függően, hogy mit akar például a helyi közösség. Több megoldást el tudok képzelni, de fotelból nem tudok receptet adni. Ráadásul annyi érdek és erő ütközik, hogy az sem könnyíti meg a tisztánlátást. Az sem biztos, hogy a gyermekszegénység kapcsán ezek a legfontosabb kérdések.

Mi a helyzet a gyerekszegénység elleni kidolgozott programmal?

A kormány illetékesei országgyűlési határozatot készítettek belőle. Májusban döntenek a képviselők: elfogadják-e a huszonöt évre szóló nemzeti stratégiát.

Nyilatkozta: tizenöt éve nem volt rá példa, hogy a gyermekszegénység megoldása kapcsán az illetékes minisztériumok olyan komolyan együttműködjenek, mint most.

Csoda történt?

A miniszterelnök döntése alapján alakult ki az a struktúra, amely lehetővé tette a dolgot. Létrejött a Társadalompolitikai Kabinet, amelynek tagja minden humán érdekeltségű miniszter. Elnöke Kiss Péter. Titkára Kovárik Erzsébet, aki egyben a gyermekszegénység elleni program kormánybiztosa a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban. Az ő munkája volt, hogy – a kormányhatározat utasításának megfelelően – összehozza a különböző minisztériumok felelőseit. Ez meg is történt, és akkoriban még optimistán nyilatkoztam. Azóta már nem ilyen jó a helyzet.

Mert?

Az Új Magyarország fejlesztési terv kapcsán, az operatív megvalósítás sikere érdekében a kormány kijelölt bizonyos „zászlóshajókat”, amelyek kiemelt fontosságúak. Az első ilyen volt a Legyen jobb a gyerekeknek! nemzeti stratégiai terv, amelyet még öt követett. A különböző érdekcsoportok „mozgása” következtében mára viszont már több mint húsz „zászlóshajó” van, és óriási a versengés a forrásokért.

A Fidesz március végi konferencián „kiegészítette” a gyermekszegénység kapcsán készült stratégiát. Hangsúlyozták: az elképzelés és a kormány politikája nincs összhangban. Kiáltványt is fogalmaztak, amelynek végére azt is odabiggyesztették: szóban ön is egyetértett.

Pártolom az árkok betemetését. Ezért elfogadtam a Fidesz nőtagozatának meghívását a konferenciára. Szakkérdésekben voltak viták, de alapvetően egyetértettünk abban: szükség van a programra. Ezt követően nagyon meglepődtem, amikor azt hallottam: a nőtagozat elnöke, a Fidesz alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó nagyon programellenes beszédet mondott a parlamentben. Csak a szavazás után fog kiderülni, sikerül-e végül ötpárti konszenzusra jutni.

Ha nem?

Akkor is kell valamit csinálni. Kérdés az is: mit ér egyáltalán egy elfogadott országgyűlési határozat. Mennyi pénzt tesz mögé az operatív program, amelyet az elfogadás után kell a kormánynak kidolgoznia. És milyen ellenőrzés lesz felette. Tizenöt éve született egy csodálatos országgyűlési határozat a nyugdíjrendszerről. Azóta is ott pihen valamelyik fiókban. Nagyszerű országgyűlési határozat született a fogyatékosok helyzetének javításáról is, az akadálymentesítésről. Abból is csak akkor lett valami, amikor az érintettek civil szervezetei megelégelték a nagy csendességet.

A gyermekszegénység érintettjeinek elég csekély az érdekérvényesítő képessége.

Elsősorban a média feladata, hogy világossá tegye: a változás nemcsak a gyerekek, hanem mindannyiunk érdeke. Ha nem történik semmi, akkor húsz év múlva olyan országban fogunk élni, ahol a társadalom 30 százaléka mérhetetlenül nyomorult és munkaképtelen emberekből áll. Amely melegágya a bűnözésnek és mindenféle politikai zűrzavarnak.

Médiamelósként nem könnyű olyan témát „melegen” tartani, amely nem kap hangsúlyt a kormányzati kommunikációban. Abban viszont most nem a szegény gyermekeké a főszerep, hanem például a sikeresnek címkézett egészségügyi reformé.

A több-biztosításos modell bevezetését a társadalom 90 százaléka ellenzi, megvalósulása csupán 10 százalék hasznát szolgálná. Remélem, hogy a tervezetet mielőbb elvetik. Ha így történik, és folytatódik az eddigi intézkedések korrekciója, az ország politikai nyugvópontra juthat. Erőre kaphatnak a helyi társadalmak, a civil világ. Elkezdhetnek olyan társadalmi problémákkal foglalkozni, amelyek függetlenek a politikai erők pillanatnyi érdekeitől, de megoldásukon a közös jövőnk múlhat.
www.168ora.hu

Content received from: Köziglap.hu, http://www.koziglap.hu